...és teltek a hetek. Először csak kéthetente, majd hetente, végül egy héten kétszer próbáltunk. Mert a Tanár úr hitt bennünk, ő tudta, hogy ebben az amatőrnek mondott kórusban annyi erő van, és annyi akarat, hogy képes, mindenre képes! Lehet, hogy a hegyet nem hordjuk el a zsebkendőnkben, de a Dómban még felléphetünk, és sikert arathatunk!

Eljött a nap, a várva várt. A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem buszával indultunk el, pontosan 50 fő, ahány személyes a busz. Útitársaink a minket befogadó Zrínyi Bajtársi Egyesület tiszteletre méltó és lelkes tagjai, akik már biztosan közönségünk lesznek Szegeden.

Némi rendetlenkedés után (úgy, mint: szeszesital kortyintása, torok nem kímélése) egyre csendesebbé váltunk, ahogy a város felé közeledtünk. Én például úgy tettem, mintha azt figyelném, tudja-e a sofőr, merre kell menni a városban a Dómig, de persze közben próbáltam idegességemet leküzdeni, amit az egyre inkább közeledő koncert miatt éreztem.

Nekem, személy szerint nekem a Zeneakadémia dobogója egy olyan szent hely volt, amire mikor a lábamat ennek a kórusnak az elődei mindegyikével rátettem, meghatottságot, tiszteletet, lélekbeni főhajtást és gyönyörűséget éreztem. Most egy szentélybe megyünk, egy oltár elé, ami még azokat is meg kell, hogy érintse lélekben, akik nem hívők! Szóval küzdöttem az érzéseimmel, törölgettem a szememet, tördeltem az ujjaimat, és nem igen tartottam magam képesnek az előttem álló feladat elvégzésére.

Hogy hány társam élte át ezt, azt nem tudom, de hiszem, hogy a gondtalannak tűnő csevegés mindenkiben eltakarta a szunnyadó félszt….

Megérkezésünk izgalmát két barátságos fiatalember megjelenése simította el.  Ők voltak vendéglátóink, házigazdáink.

Felmehettünk a toronyba, ahol a Dóm énekkara szokott próbálni. Itt lepakoltuk feleslegesnek mondott cuccainkat, felakasztottuk fellépő ruháinkat, majd elindultunk, hogy a SZOTE diákjainak menzáján költsük el csodás ebédünket, ami bár melyik pesti étteremben megállta volna helyét. Mindenki azt ehetett, amit megkívánt! Ízletes és gusztusos volt!

A test örömei után adóztunk a lélek és a szemünk örömének is: felbaktattunk 46 méter magasra, a toronyba, ahonnan elképesztően csodálatos kilátásban volt részünk. Nem is álltuk meg dalolás nélkül! Kár, hogy nem lehettem egyszerre fent és lent…vajon elvitte-e a szél szívből jövő áhítattal énekelt dalunkat: hogy Szellő zúg…..

A torony után jött a fekete leves.

Tanárunk a szokásos, 35 évvel ezelőtt megszokott, hatásos és eleddig abbahagyott pedagógiai módszerét folytatta. Mérges volt, dühös, nem tűrte a rendbontást, még kiabált is! Képes volt kiszámolni, hogy a 34 jelenlévőből 21-en akartak vele valami okosságnak tűnő gondolatot közölni, úgyhogy végül Drága Varga Erzsi meg is köszönte neki, milyen jó, hogy itt aztán nem kell nekünk gondolkodni. Ezután a Drága jelzőt megvonta Erzsitől….miért is…..?????

Szóval nem volt se mese, se városnézés, se szabadprogram: próba volt a Dómban. És akkor hogy állunk, be, és hogy lesz a hangosítás, halljuk-e a gitár hangját, hol lesz a mikrofon, és hol van! a mikrofon… és hol lesz a kottatartó, és egyáltalán: punktum!

Kellett ez nekünk? Igen kellett. Mert már azt hittük, korunk feljogosít az elkanászodásra. Megint csak kellett egy józan fő, aki a szétszéledni készülő társaságot kórussá kovácsolta össze. És jé, kiderült, nem tudjuk, hol ülünk majd, oda hogy vánszorgunk el, és tényleg, hol is van az a mikrofon? Meg aztán hol van egy dugaljzat a gitár közelében???….

Elrendeződött minden. Még jutott idő egy kis sétára is. De akkor már olyan idegesek voltunk, hogy normális beszédre nem vállalkozott senki.

Öt órakor mindenki a Dóm ajtaja előtt állt. Felmentünk a terembe, átöltöztünk, és beültünk a hat órási misére. Majd fél hét után, bár a függöny ugyan nem gördült fel, és nem köszöntött minket senki vastapssal, elindultunk az oltár elé, a közönséggel szemben felállva.

Igen: ismét megtörtént a csoda! Tanárunk mosolyogva állt elénk, kezét széttárta, mintegy megáldva bennünket, majd a konferálás után felhangzott a közös ének: Tavaszi szél vizet áraszt…és a hangunk áradt egyik oszloptól a másikig, egyik hajóból a másikba, a hangok egymást felerősítve, mintegy csodálatos, hatalmas, hangélménnyé testesült békesség és öröm terült szét mindnyájunk lelkében…….

És olyan tökéletes koncertet adtunk, mint amilyent még soha! Szárnyalt a dalunk, repült a szívünk, a Tanár Úr pedig simogatott a tekintetével bennünket, tehetséges, ügyes, és igyekvő rakoncátlan kórusgyermekeit! A jelen lévő közönség tekintete, mosolya, és felharsanó tapsa kárpótolt minket a rettenetes hidegért, a sok-sok énekes próbáért, az erőfeszítésekért, mindenért!

Ha most abba kellene hagynom az éneklést, hát azt mondanám: jó, megvolt a jutalomjáték! Amit köszönök!

 De azért ugye folytatjuk?

A Kórust vezényelte: Szécsényi Olivér karnagy, a Magyar Kultúra Lovagja

A Kórust kísérte: Balogh Vera fuvolaművész és Pártos Dániel Gitáros

A dalokat szöveggel összekötötték: Hersku Istvánné (Zichó Judit) és Bényei Béla

A kórus Szegeden éneklő tagjai voltak: Angyal Enikő, Babics Ágnes, Barna Erzsébet, Bényei Béla, Besenyeiné Gubicza Éva, Dr. Fodor Kálmán, Dr. Mészáros Margit, Dr. Szabó József János, Dr. Varga Mária, Halmos Anna, Hangai Zsuzsa, Ivánkovics Jánosné, Kiss Éva, Komáromi Károly, Komka Béla, Koós Gábor, Kovács Gabi (beugrós..), Marjainé Székely Valéria, Némethné Pataki Erzsébet, Némethné Pika Julia, Papp Ferencné (Drága Varga Erzsi), Pártosné Szőke Andrea, Raffai Judit, Rozinai Gyuláné, Siczné Tancsik Irén, Szabó Józsefné, Szaplonczainé Sipos Erzsi,Tanító Gabriella, Thurzó Csaba, Varga Katalin, Vígh Sándorné, Vincze Gábor.(34 fő)

Mindösszesen: 37 fő 

A Műsoron szereplő művek:

- Tavaszi szél vizet áraszt - a közönség megénekeltetése

- Kodály Zoltán: Nagyszalontai köszöntő - (vegyeskar)

- Kodály Zoltán: Zöld erdőben (nőikar)

- Ismeretlen sz.: Tavaszköszöntő (vegyeskar)

- Vecchi: Néked zeng ez a dal    (vegyeskar)

- Balázs Árpád: Csalogató.  (nőikar)

- Balázs Árpád: Madrigaleszk  (nőikar)

- Régi diákdal: Gaudeamus  (vegyeskar)

- Ismeretlen: Én jó barátom  (vegyeskar)

- Bárdos Lajos: Szellő zúg  (vegyeskar)

- Mozart: Alkonyóra  (nőikar)

- Smetana: Csillagom  (nőikar)

- Kodály Zoltán: Karácsonyi pásztortánc (nőikar)

- Balázs Árpád: Vihar    (vegyeskar)

- Balázs Árpád: Varázslások:Legénybíró  (vegyeskar)

- Fred-Hell: Old down Moses  (vegyeskar) Szólót énekel: Szabó József

- Bárdos Lajos: Dana-dana (vegyeskar)

Budapest-Dabas, 2007-03-17-án                                          Szabó Józsefné (Nagy Márta) Pofi