KÓRUSTÖRTÉNET

Az 1960-70-es években, a budapesti Teleki Blanka Gimnáziumban volt egy nagyszerű pedagógus, ének-zene tanár: Szécsényi Olivér, aki dalos tanítványait csodálatos eredményeket elérő kórussá szervezte. Nem is egy, három különböző szervezetű kórus létezett a keze alatt egy időben:

1./ a budapesti Teleki Blanka Gimnázium leány, és vegyes kórusa.

2./ a Budapesti Közlekedési Vállalat Szabó Ferenc Ifjúsági Kórusa

3./ a szentendrei Kossuth Lajos Katonai Főiskola fiaiból, és a budapesti Teleki Blanka Gimnázium leányaiból szervezett vegyes kórus.

Természetesen az énekkarok közötti „átjárás” lehetséges volt. Voltunk sokan, akik mindhárom énekkarban énekeltünk egy időben. De a gimnáziumitól érettségi után el kellett köszönni.

Ezek a dalárdák a Magyar Rádió Éneklő Ifjúság Nagydíját háromszor, a Magyar Rádió Kóruspódium Nívó-díját kétszer, a legmagasabb kórusminősítéseket többször is elnyerték!

Statisztikák is vannak: kórusaink a kb. 16 év alatt, míg léteztek: 362 alkalommal léptek fel, ebből nem Budapesten 62-szer. Rádiószereplésük 46 alkalommal, televíziós fellépésük 7-szer volt, 6 hanglemez készült velük, és 4 filmfelvétel készült róluk. Gyakran mentek kirándulni, és 201 napot töltöttek távol Budapesttől.

Ezek a jó kis csapatok kb. 1978-ban szűntek meg, több okból, mely most nem lényeges. Ami fontos, az az, hogy azokra az évekre, amelyeket együtt énekeltünk végig, mindenki nagy szeretettel gondolt.

Ezért aztán 2002. november 16-án a budapesti Teleki Blanka Gimnáziumban jubileumi összejövetelt tartottunk. Összesen 94 régi kórustag jött el, még külföldről is, hogy a régi nagy csapat találkozóján ott legyen! Számításaink szerint, aki legrégebbi dalosunk, ő 1962-ben végzett a gimnáziumban, és a jelenlegi kórusunknak van olyan tagja is, aki 2 éve érettségizett ott. (Édesapja volt a gimnázium régi nagy kórusának tagja!)

Szóval újra találkoztunk, és természetesen felmerült az igény arra, hogy ismét énekeljünk együtt. Régi iskolánk helyet adott nekünk, mi pedig havonta egyszer azóta is ott találkozunk azért, hogy néhány boldog, dalos órát teremtsünk magunknak.

Természetesen karnagyunk továbbra is:

Szécsényi Olivér Tanár Úr,

hiszen nélküle a kórus mit sem ér!

Sokáig nem volt nevünk.

Ám 2005 tavaszán Erdélybe indultunk énekelni, és ekkorra már illett volna nevet választani. Ezüstös halántékok birtokosai javasolták megnevezésünk első felét, zeneszeretetünket pedig talán a névadó hangszer képviseli legjobban.

Így lettünk mi az: Ezüst Lant Kórus.

Nemcsak a pénteki próbákat töltjük együtt. Nyaranta 2 alkalommal találkozunk egy-egy éneklős piknik keretében, társaink vendégszeretetét élvezve.

Szerepléseink eddig nem zajlottak nagy színpadokon. Gimnáziumunk jubileumi érettségi találkozóin léptünk fel kétszer, ugyan ott a 2005. évi ballagáson, és amint említettem fentebb: Bánffyhunyadon voltunk 2005. március 15-e alkalmából.

Kis csapatunk most már nem döngeti ugyan a versenyeken a kapukat, de nem is ez a lényeg. Dalárdánk baráti közösségé válva hirdeti és erősíti Kodály Zoltán óhaját:

„Legyen a zene mindenkié!”