Kedves Naplóm!

Nagy esemény késztetett írásra! Kórusunk Erdélyben volt március 11.-13. között, és szerepeltünk is! Ebből az alkalomból már illő volt, hogy nevet is találjunk magunknak. Bényei Béla ötletéből, a Tanár Úr „átirata” alapján az

EZÜST LANT KÓRUS nevet vettük fel!

Az eset úgy történt, hogy miután a puding próbája az evés, a kóruspróbáké meg a szereplés, szóval minket közel évtizede (Szabó József és neje) barátság fűz Bánffyhunyad lelkészéhez. Jóska régóta jár oda március 15-e alkalmából is, hogy beszédet mondjon az ünnepi istentiszteleten a templomban. Felvetettük, mit szólna a tagság, ha idén a kórus is ott ünnepelné ezt a szép ünnepet?! A tervezést tettek és utazás követte, és ez év március 11-én elindult a buszunk Kalotaszeg „fővárosa” felé.

Felejthetetlen élmény volt részesévé válni az ottani lelkes gyülekezetnek, akik meghatódva hallgatták a felhangzott kórusműveket: Nagyszalontai köszöntő, Szellő zúg, Madrigaleszk, Tavaszköszöntő, Magyarokhoz, Szózat és a Himnusz. A templomban mi is pontosan megértettük és átéreztük azt a testvéri szeretetet, amit irántunk tanusítottak vendéglátóink mindvégig, és azóta is!

A történelmi múltú templomban Petőfi Sándor táblájánál az istentisztelet végén koszorúnkat elhelyeztük, majd a templomkertben nyugvó ősi halottak sírjánál is letettük a kegyelet jelképét, miközben 1848-as forradalmi dalokat énekeltünk: Kossuth Lajos táborában…, Most szép lenni katonának…, Kecskemét is kiállítja…, Gábor Áron rézágyúja…. .

Az egyházközösség gyülekezeti terme adott otthont kis koncertünknek, természetesen először erdélyi népdalokkal köszöntöttük az egybegyűlteket, melyeket kifejezetten Kalotaszegen gyűjtöttek: Körösfői kertek alatt…, Elment az én babám Pestre…, Jól van dolga…, Arról alul…, Kolozsváros olyan város… . Majd tréfás magyar népdalokat daloltunk: Tréfás házasító…, Üssön mög babám a ménkű… . Ezt követően felcsendült az Alkonyóra, a francia bordal, a Gaudeámus, a Santa Lúcia, A Nagyszalontai köszöntő és végül: a A Magyarokhoz.  Kis előadásunkat nagy tapssal köszönték meg a hallgatóink, és megörvendeztettek azzal, hogy a gyülekezet kórusa előadta nekünk a Körösfői kertek alatt című népdalt úgy, ahogyan ők ismerik: módosult szöveggel, gyönyörű, ízes kiejtéssel, valamint díszített dallammal.

A város Polgármestere megtisztelte a magyarok ünnepségét, a templomban végig jelen volt, majd meglepetésünkre rögtönzött előadásunkat is végighallgatta, majd többek közt ezt mondta: „Március 15.: én elismerem, a világ összes magyarjának össznemzeti ünnepe”. Majd gratulált, és reményét fejezte ki, hogy máskor is elmegyünk városukba.

Erdélyi kirándulásunk végig csodákkal kápráztatott el bennünket: tagjaink családoknál laktak, akik végtelen szeretettel és figyelmességgel öveztek bennünket. Kolozsváron a Farkas utcai templomban, mely köztudottan a második legjobb akusztikájú templom Erdély-szerte, énekelhettünk, és ezután a fantasztikus előadás után szólni sem tudtunk a meghatottságtól. Talán sosem énekeltünk ilyen szépen! A Házsongárdi temetőben nyugvó ismert és ismeretlen magyarok sírjainál helyeztünk el pár szál virágot, Kőrösfőn pedig hódoltunk a népművészet szeretetének, amit vásárlással kötöttünk egybe.

Hogy mi a végső tanulsága ennek az erdélyi útnak? Számomra az, hogy igenis lehetnek barátságok a határokon túl, hogy nem feltétlen kell elhinni azokat a híreket, amiket a politika tesz az újságokba, hogy egy cél érdekében még mindig képesek vagyunk huzamosan próbákra járni és ugyan olyan fegyelmezettséggel és tudással énekelni, mint évtizedekkel ezelőtt, hogy a közös munka gyümölcse a kórusban a még szorosabb összetartozás is, és az a példamutató kitartás, fáradhatatlan szorgalom, amit Tanárunk példaként állít elénk.

Következő feladatunk most: régi gimnáziumunk jelenlegi diákjainak ballagási ünnepségére készülünk, megmutatva ezzel azt is: milyen erős a kötődésünk még 30-35 év után is régi iskolánkhoz.

Szécsényi Olivér Tanár Úr fáradhatatlan vezényletével reméljük még sokáig tudunk énekelni, örömet szerezve ezzel másoknak és magunknak is, mi, a régi „Telekis” diákok, aki kórusának már neve is van:

EZÜST LANT KÓRUS!

Szeretettel osztottam meg olvasóimmal élményeimet, tisztelettel: Szabó Józsefné