Találkozó
2006.01.07. 22:40
2005. november 19-én újra a Teleki Blanka Gimnáziumban volt a Nagy Csapat, a régiek, a maiak, a szülők gyerekekkel, összesen, tanárunkkal együtt: 34 fő.
Újra itt volt………
Kedves Naplóm!
2005. november 19-én újra a Teleki Blanka Gimnáziumban volt a Nagy Csapat, a régiek, a maiak, a szülők gyerekekkel, összesen, tanárunkkal együtt: 34 fő.
Kevés? Mihez képest? Ahhoz, hogy öt éve még senki nem gondolt arra, hogy újra találkozunk? Ahhoz, hogy rendszeresen ennél kevesebben énekelünk? Hát igen… mint a pohár és a víz esete, ki hogy látja: félig üres a pohár, vagy félig még tele van?!
Én úgy látom: jó, hogy összejöttünk, jó, hogy találkoztunk, jó, hogy ettünk, ittunk, beszélgettünk.
Mert a próbák drákói, akarom mondani „Olivéri” szigorban zajlanak, az unokaképek nézegetésére, a gyermek esküvői képeinek mutogatására, sőt! beszélgetésre abszolúte semmi időnk nincs! És most! Most aztán adtunk a gyomrunknak, a szívünknek, a lelkünknek és a nyelvünknek! Pletykáltunk, beszéltünk, képeket nézegettünk, hatalmasakat nevettünk, daloltunk, hallgattuk Tanár Úr énekét, és a harmonika zengését. Egymás falatkáit ettünk, egymás borát ittuk, újra ismerkedtünk avval, aki még sosem jött el, szomorúan gondoltunk azokra, akik közülünk betegek, sajnos súlyos betegek, vagy másokra, akik családja békéjét mély gyász kavarta fel.
Szóval, ahogy ott végignéztem magunkon: mint egy nagy család, olyanok voltunk!
Eredményeink is születtek ezen az estén: beléptünk a Zrínyi Miklós Bajtársi Egyesületbe, ezzel megalakítva az egyesület énekkaros tagozatát.
Másik eredményünk: hogy elhatároztuk, elmegyünk TÖK-re, az ottani KOTKODA kórus meghívására december 10-én, egy ádventi estre.
Ennek a napnak legnagyobb eredménye pedig egy meglepetés volt: Csepreghy Zsuzsa párja: ’Sigmond Albert teljesen elkészítette a Tanár Úr fejszobrát, s ezt átadtuk neki. Örült neki nagyon, de meghatottságát palástolandó nem akarta elismerni, hogy ez a szobor hasonlít rá. Pedig: na, majd a fénykép bebizonyítja: így van-e vagy sem!
Tehát: eredményes, kedves és szép estét töltöttünk el együtt.
Kedves Naplóm! Én azt gondolom, már nemcsak a régi kórus újravágyódását éljük meg. Már barátok vagyunk! És ez volt ezen este legnagyobb eredménye!
Budapest, 2005. novemberben
Szabó Józsefné, Pofi
|