Az ötlet tőlem eredt, mert régi jó baráti kapcsolat fűz a kedves töki Juhász családhoz és a „Kotkoda” kórushoz. Pofival már többször hallottuk őket énekelni. Még a novemberi éves nagytalálkozón határoztunk, hogy eleget téve a kedve invitálásnak, megyünk. Az önként jelentkezők szép száma is megerősítette elhatározásunkat. A kórus működésének a motorja, üzemanyaga a szereplés.

Először személygépkocsikkal akartunk menni, de a hozzánk először csatlakozó Szécsényi Feri kedvességének és kapcsolatának köszönhetően egy kényelmes nagy busszal mehettünk.

Tanár úr javaslatára az alábbi műsorral készültünk:

Tavaszköszöntő (Ismeretlen szerző, 1650 körül)

Szellő zúg (Bárdos Lajos)

Madrigaleszk ( Balázs Árpád)

Nagyszalontai köszöntő (Kodály Zoltán)

Alkonyóra (Mozart)

Santa Lucia (Nápolyi dal)

A két kórus eltérő műsorainak összekapcsolására és az advent hangulatát fokozandó, közösen készültünk két református zsoltár, a 310. és a 316. zsoltár éneklésére. A műsor összeállítását a vendéglátókra bíztuk.

A tél ellenére az időjárás kegyes volt hozzánk. Az indulás előtt a törzshelyünkön, a Teleki Gimnázium előtt gyülekeztünk, a busz is odajött. Végezetül 21 fő indult Tökre. Szőke Emőke külön jött saját kocsival férjével, Hatvani Károllyal, aki szintén tagja volt az egykori kórusnak.

Délután 17 óra körül érkeztünk Tökre a Közösségi Házhoz, ahol a töki asszonyok úgy köszöntöttek, mint régi barátokat, pedig még sosem találkoztunk. A „Kotkodák” nagyon szép, az ünnepi alkalmakhoz illő formaruhában, mi az összetartozásunkat jelképező világoskék sállal a nyakunkban készültünk az ünnepre.

A teremben félkörívben elhelyezett székeken ült a két kórus. A faluból mintegy hetvenen vállalták, hogy az adventi műsort megnézik. Rövid próba után vártuk a kezdést a két kórusvezető egyeztette a műsort. A gyertyagyújtást, és a köszöntőket követve a két kórus felváltva idézte a tavasz, a nyár, az ősz a tél hangulatát, felidézve az elmúlt esztendő ünnepeit.

A töki kórus nagyon meglepett minket felkészültségével. Egy szólamban, tisztán énekelték népdalaikat, csodálatosan szép szólókkal. A mi dalaink jellegükben mások voltak, de hangulatukban jól illeszkedtek az ünnephez.

A műsor egésze alatt egy csodás érzés lengett a teremben a SZERETET. Mindenki megérzett valamit az advent lényegéből, a készülődésből karácsonyra a szeretet ünnepére. A két kórust a zsoltárok közös éneklése is összekötötte. Nem kell ahhoz vallásosnak lenni, hogy az ember szeretni tudjon, mindentől függetlenül csak úgy, mert ember.

Én sajnáltam, hogy 50 perc után véget ért a műsor véle ez a csodálatos hangulat. Megmaradt viszont egy élmény, amiből sok kellene minden embernek, hogy ember tudjon maradni.

A műsor után nem szálltunk még buszra, mert a „Kotkoda” kórus minden nézőt süteménnyel és borral kínált. Minket pedig virslis, mustáros, süteményes (vörös-és fehérboros) vacsorára invitált. Áradt felénk a szeretet, ami még Szécsényi Olivér tanár urat is megenyhítette, pedig az alt egy rossz belépéséért majdnem leharapta a fejünket.

Köszönjük Juhász Piri és Sanyi, köszönjük kedves töki asszonyok. Jó volt veletek énekelni, jó volt titeket hallani, jó volt veletek együtt lenni. Mi pedig egy kicsit ismét közelebb kerültünk egymáshoz a közösen átélt élmény által.

2005. december 10.

                                         Szabó József János